Gyomok, mint talajszerkezet-jelzők
A talajösszetétel, a talaj szerkezete meghatározza a gyomnövények elszaporodását is különösen, ha hosszabb ideig nincs a terület művelve.
Víz- és a tápanyagigénylők
Erős, mélyre hatoló gyökérrendszerrel rendelkeznek azok a gyomnövények, amik a szőlő gyökérzete mellett közvetlen vetélytársként élnek. Gyorsan, erőteljesen fejlődnek, a víz- és a tápanyagigényük miatt versenyeznek a hasznos növényekkel. Az aprószulák (Convolvulus arvensis), a betyárkóró (Conyza canadensis), a csillagpázsit (Cynodon dactylon), a disznóparéj (Amaranthus), a mezei ászát (Cirsium arvense) és a tarackbúza (Elymus).
Talajtakarók
Ezek a fajok csak meghatározott gyökértömeget képeznek, nem hatolnak mélyre, és nem túl igényesek a vízre, a tápanyagra. Ilyenek például az árvacsalánfélék (Lamium), az egérárpa (Hordeum murinum), a pirók ujjasmuhar (Digitaria sanguinalis) és a tyúkhúr (Stellaria média). Gyökérzetük a talajt felszínesen szövi át, betakarják a területet, megtartják a talajszerkezetet. Gátolják más, agresszív gyomfajok elterjedését is. Ha a vízért folyó verseny miatt nem tudunk gyepesíteni, mert száraz a területünk, akkor szalmatakarás javasolható a füvesített sorközök helyett. A szalma a tenyészidő- szak alatt egységessé válik, keveredik a természetes gyomnövényzettel.
Nedves talaj-szeretők
A nedves talajok jellemző gyomnövényei a mocsári tisztesfű (Stachys palustris), a kú szó boglárka (Ranunculus repens), a mezei menta (Mentha arvensis), a széles levelű útifű (Polygonum lapathyfolium) és a fekete nadálytő (Symphytum officinale).
Kötött talajok
Az agyagos talajok erősen kötöttek, nehezen művelhetőek, és a gyökérzet behatolásával, fejlődésével, növekedésével szemben is ellenállnak. Az itt élő növényzet gyökérrendszere ezt az ellenállást kell, hogy leküzdje, vagy olyan gyökérzetet kellett kialakítania, ami a kisebb méretével is képes a megfelelő oxigénfelvételre.
A nehéz, kötött talajokon mindig megtaláljuk a mezei zsurlót (Equisetum arvense), a gyermekláncfüvet (Taraxacum officinalis), a kúszó boglárkát CRanunculus repens), és a mezei mentát (Mentha arvensis).
Száraz, rossz szerkezetű talajok
A rossz szerkezetű és a száraz talajok esetén a csekély nedvesség-, és humusztartalmat jelzik a gyomnövények. Ehhez kellett elsősorban alkalmazkodniuk a jellemzően ilyen talajokon élő szervezeteknek.
Száraz talajokat jelző gyomnövények a festő pipitér ( Anthemis tinctoria) és a fehér hamuka (Berteroa incana). Rossz szerkezetű talajokon él jellemzően az ebszékfű (Matricaria inodora), a keserűfű (Polygonum) és a tarackbúza (Agropyron).