Kálium és magnézium
A legtöbb zöldség és gyümölcs káliumigénye nagy, magas termésátlagok esetén a 300-500 kg/ha káliumoxidot is meghaladja. Az optimális káliumellátás zavartalan anyagcserét biztosít, ezáltal magas termést eredményez. A piacos megjelenés szempontjából fontos a fajtára jellemző szín, a kellemes illat és íz.
A KÁLIUM segíti az aroma-, íz- és színanyagok kialakulását. A fotoszintézis és az enzimreakciók fokozása révén magasabb lesz a termés cukortartalma. Növeli a termés szárazanyag-tartalmát és a sejtfalak vastagságát, ezáltal javul a tárolhatóság és a szállíthatóság, mellyel csökkenthető az értékesítési veszteség és javul a termés minősége.
A kálium fokozza a zöldségek és gyümölcsök hidegtűrő képességét, valamint javítja a növények szárazságtűrő képességét. A kálium növeli a betegség-ellenálló képességet azáltal, hogy elősegíti a vastagabb sejtfalképződést. Kedvezőtlen körülmények között csökkenti a terméskiesést, fokozza a termésbiztonságot.
Kimutatható, hogy a kedvezőtlenebb évjáratokban a káliummal jól ellátott talajokon kisebb a terméskiesés. Nagy mennyiségű termés fokozott tápanyagpótlás mellett lehetséges. A káliumigény az aktív növekedés időszakában (hajtás- és gyümölcsképzés) a legnagyobb, de fontos periódus a rügydifferenciálódás ideje is.
A kloridra főleg a bogyósok érzékenyek, de a legtöbb gyümölcs esetén jobb és kedvezőbb a szulfátforma használata, különösen akkor, ha nagy adagok kijuttatásáról van szó. Ha az ültetés előtti tápanyagfeltöltéskor nem biztosítható, hogy a kijuttatott KCl legalább 60-70 cm-ig beázzon, mindenképpen a káliumszulfát használata a javasolt, granulált Káliumszulfát (50%-os K-tartalmú), vagy Patentkali (30%-os K-tartalmú, K:Mg = 3:1) formájában, mely 100 százalékban természetes hatóanyagú.
A kálium mellett a magnézium kiezerit formájában található, melynek hatóanyagai vízben oldékonyak és nem módosítja a talaj pH-ját. A kötöttebb talajokon a trágyát lehetőleg a talaj 20-35 cm-es rétegébe dolgozzuk be.
Miről ismerjük fel a káliumhiányt?
Súlyos káliumhiány esetén a levél hegyétől érközi klorózis indul meg a főér irányába. A vastagabb levélerek és a közvetlen közelükben lévő szövetek még akkor is élénkzöld szint mutatnak, amikor már a szövetelhalás is megkezdődik. Idővel a tünetek a középtáji, majd a fiatal leveleket is eléri (1. kép).
A káliumhiány nagymértékben akadályozza a színképződést. A paradicsom esetében az arra hajlamos fajtáknál a zöldtalpasság betegséget okozza (2. kép).
A MAGNÉZIUM a növényben számos fontos szerepet tölt be. Növeli a fotoszintetikus aktivitást, de a fehérjeszintézisben is részt vesz. Ha a növény magnéziumtartalma 0,5 százalék alá csökken, várható a magnéziumhiány jelentkezése. A magnézium hiánya a káliumhoz hasonlóan, érközi sárgulást idéz elő. A magnézium esetében a klorotikus tüneteknek sárgás-narancsvörös elszíneződése van. A klorózis a levélnyél felől indul, és a levél hegye irányába tart. Általában nem a legalsó leveleken, hanem középtájon, a növény lombozatának alsó kétharmadán figyelhető meg először.
A kénhiány ritkán figyelhető meg a zöldség- és gyümölcsféléken. Tünetei emlékeztetnek a nitrogénhiányéra, de nem az alsó, idősebb
leveleken jelentkeznek először, hanem a hajtáson okoznak sárgulást.