Buxusok
A Buxus a kertek arisztokratája. Kevés növény megjelenésében fedezhető fel olyan elegancia, mint a puszpángéban. Ez a minősítés olyan botanikustól származik, aki megszállottja a Buxus-fajok és -fajták sokaságának. A puszpángot az emberiség egyik legősibb kerti díszeként tartják számon. Az egyiptomiak mintegy 5000 évvel ezelőtt már ültették.
A Buxus-fajok között vannak alacsony növésűek, és fatermetűek, kis, bokrok, vagy oszloposak, változatos levélszínnel és mérettel. Gyakran ültetik őket szoliterként vagy sövényként. A metszést általában jól tűrik, ezért különböző formájúvá alakított példányai különös hatást kölcsönöznek a kertnek.
Betegségek és kártevők
Magyarországon a Buxus-fajok betegségeinek és kártevőinek korábban nem szenteltek különösebb figyelmet. Talán az időjárás szélsőséges megnyilvánulásai, az aszályos, forró nyarak, a talajok tartós kiszáradása, majd az időszakosan szélsőségesen csapadékos szakaszok kedveztek a puszpáng-kártevők felszaporodásának, esetenként pedig a gombák okozta betegségek fellépésének.
Új kórokozó gomba
A közelmúltban olyan Buxus sempervirens bokrokat láttunk, amelyeknek a levelei sárgultak, esetenként tömegesen hullottak, a hajtásaik elhaltak. Angliai tudományos közleményben a kutatók a tudomány számára ismeretlen gomba-kórokozót azonosítottak Buxusról: a Cylindrocladium buxicola, a Buxus eddigi legsúlyosabb, akár a növény teljes elhalásával járó betegségét okozza. Az angliai első föllépését a kilencvenes évek közepe táján észlelték, azóta széles körben elterjedt. Később jelezték Belgiumból, Olaszországból, Franciaországból, Hollandiából és Új-Zélandból is.
Ilyen előzmények kapcsán számos helyen vizsgáltuk a hazai Buxus-bokrok állapotát, elsősorban azért, hogy a Cylindrocladium buxicola esetleges behurcolására idejében fölfigyeljünk. Megfigyeléseink, gyűjtéseink és a laboratóriumi vizsgálataink szerint ezt a kórokozót Magyarországon eddig nem találtuk a vizsgált helyeken. Behurcolásának azonban nincs akadálya, hiszen az EU országai között a növények forgalmazása, szállítása során a korábbi szigorú ellenőrzés megszűnt. Vizsgálódásaink során azonban több helyen is találtunk beteg növényeket; a levelek sárgultak, elhaltak és lehullottak, hajtás és vesszőelhalást tapasztaltunk. A beteg növényekről gyűjtött minták laboratóriumi vizsgálata során négy mikroszkopikus gombát azonosítottunk. A következőkben ismertetjük e fajok okozta tüneteket és a betegség jellegét.
Volutellós leválás, hajtáspusztulás
Kórokozó a Volutella buxi, a Pseudonectria rousseliana aszkuszos gomba ivartalan alakja. A betegséget levélsárgulás, a levelek befelé sodródása, teljes levélelhalás és a levelek fonákán felszínesen apró, sárga, narancssárga gombaképletek megjelenése jelzi. Hajtások, vesszők halnak el, a vesszők felületén ugyancsak narancssárga gombaképletek képződnek. A betegség szinte minden vizsgált helyen előfordult, nem ritkán súlyos tüneteket, csaknem teljes növénypusztulást okozott. A kórokozó gombát gyengültségi parazitának tartják, mégis buxus-betegségként tartják számon és esetenként védekeznek ellene.
Dotiorellás leválás, vesszőelhalás
Kórokozó a Dothiorella candollei gomba. A beteg levelek sárgulnak, befelé sodródnak, a levélszövetbe ágyazódva nagy számban képződnek a gomba apró (0,1-0,3 mm-es) szaporítóképletei. Az elhaló vesszők szövetébe ágyazódva ugyancsak kialakulnak a spórákat „termelő” apró termőtestek. Ezzel a betegséggel is számos helyen találkoztunk. Ezt a kórokozót is gyengültségi parazitának tartják, amely a különböző okok miatt sínylődő növények másodlagos kórokozója.
Fillosztiktás levélfoltosság
Kórokozó a Phyllosticta auersvaldii gomba. A gomba a leveleken, többnyire a csúcsi részen szürkésbarna szövetelhalást okoz. Az elhalt szövetrészt éles határvonal határolja el az egészséges szövettől. Az elhalt levéllemezben tűszúrásnyi apró gombaképletek (piknídiumok képződnek). E gomba gyakran együtt lép fel a Volutella buxi kórokozóval. Előfordulása gyakori.
Fomopsziszos vesszőpusztulás
Kórokozó a Phomopsis stictica gomba. Fás növényeken él. Számos más Phomopsis fajhoz hasonlóan e gomba is gyengültségi parazita. A beteg növényeken hajtás- és vesszőpusztulást okoz. Az elhalt vesszők kéregszövetébe ágyazódva apró (0,1- 0,3 mm-es) spórákat képez a termőtestekben. A kórokozó különböző kedvezőtlen abiotikus és biotikus tényezők hatása nyomán lép fel, és okozhat végső soron részleges vagy teljes növényelhalást. Fellépése a volutellás levél- és vesszőelhaláshoz társulhat.
A védekezés lehetőségei
Az ismertetett betegségek kórokozói gyengültségi paraziták. Fellépésük okai lehetnek például a kedvezőtlen területi adottságok, a napsütésnek erősen kitett fekvés, a tömörödött talaj, a gyökérkárosodás, a vízhiány, a kártevők (puszpáng-levélbolha és/vagy puszpáng-gubacsszúnyog) túlnépesedése. Ezért a megelőzés különösen fontos. Elsősorban a Buxus számára kedvező terület és fekvés kiválasztása, egészséges növény vásárlása és ültetése, a szakszerű öntözés, a talaj takarása, a kártevők elleni védekezés, a tél végi fagymentes időben végzett, vagy a kora tavaszi metszés. Ha a kórokozók megtelepedtek, akkor fontos a beteg, elhalt vesszők, gallyak eltávolítása, a lehullott levelek összegyűjtése és elégetése. Erős fertőzés esetén pedig indokolt lehet a gombaölőszeres permetezés. Külföldön erős volutellás fertőzés esetén tavaszi 1-2 alkalommal végzendő permezést ajánlanak réztartalmú szerekkel (pl. bordói lével).