Szőlőlugas kialakítsa
A hajtások időben való elhelyezésével, rögzítésével elősegíthetjük növekedésüket, kedvező hatást gyakorolhatunk a fürtök és a vesszők beérésére, továbbá az áttelelő rügyek és fürtkezdeményeik fejlődésére. A beavatkozások módja, gyakorisága a termőhelyi adottságoktól, a művelésmódtól és a támasz kialakításától függ és befolyásolja a tőke erőnléte, a hajtások növekedése és az időjárás alakulása is.
A hajtások időben való elhelyezésével, rögzítésével elősegíthetjük növekedésüket, kedvező hatást gyakorolhatunk a fürtök és a vesszők beérésére, továbbá az áttelelő rügyek és fürtkezdeményeik fejlődésére. A beavatkozások módja, gyakorisága a termőhelyi adottságoktól, a művelésmódtól és a támasz kialakításától függ és befolyásolja a tőke erőnléte, a hajtások növekedése és az időjárás alakulása is.
A hajtásvezetés legfontosabb célja a hajtások egyenletes elrendezése, a fürtök megfelelő térbeli elhelyezése. Elvégzésével javítjuk a termésérés feltételeit, s megkönnyítjük a szüretet. A lombszerkezetet úgy alakítsuk ki, hogy a fürtöket né- hány órán át közvetlenül érje a napfény. Számos gyakorlati tapasztalat igazolja, hogy a megváltozott éghajlatunk miatt a félárnyékban fejlőd ő, a napperzselés veszélyétől megóvott szőlőfürtök biztosabban beérnek, mint a közvetlen napon levők. A föld ön elterülő, a talajmunkákat akadályozó hajtások lassabban nőnek, erősebb hónaljhajtásokat képeznek, mint a függőleges helyzetűek és a talajban telelő gombáktól könnyen fertőződhetnek. A gondos munkavégzés a hajtások épségének a megóvását is szolgálja a kórokozóktól és a viharos szelektől.
Hordószerű tőkealak
A fej- és a bakművelésű tőkék hajtásait az első, aggató kötéssel lazán, mintegy 30 cm átmérőjű körben fogjuk össze; a rövidebbek ekkor még ki is maradhatnak. Ezt a régebben nyakbahányásnak zöldmunkát akkor végezzük el, amikor a hajtások hossza eléri a 40-60 cm-t. Óvatosan kell a hajtásokat összefogni, mert könnyen lepattannak. A vékony, elterülő hajtásrendszerű szőlőket előbb célszerű kötni, mint a vastag, merev szárú fajtákat. Az elkésett aggatás munkája igen nehézkes, mert a földön elkúszó, összekuszálódott hajtásszárak elrendezése sok időt vesz igénybe. A további kötözéseket a hajtások minden újabb 50-60 cm-es növekedése után végezzük el. Karó mellett nevelt tőkéknél a fürtzóna feletti kötéseket egyre szorosabbra vehetjük. Legvégül az első kötés fölöslegessé válik, anyagát az utolsó kötözés során minden további nélkül felhasználhatjuk. Ezt a munkát általában a csonkázással egy menetben végezzük; a hajtásokat kb. 20-30 cm-re vágjuk vissza a karó felett.
A szakszerűen végzett zöldmunka eredményeként a tőke alul hasasodó, hordószerű alakot nyer, ami az alsó kötés felvágásával könnyebben kialakul. Ezt elősegíthetjük azzal, hogy a legfelső kötésnél fogva, a hajtások kötegét kissé lefelé nyomjuk. A hordószerű tőkeforma kialakításával javul a fürtök szellőzöttsége és fényellátottsága. A kötések száma a karó magasságától isfügg. Évente a körülményektől függően 3-6 alkalommal szükséges kötözni a szőlőt. A kötött talajon levő, többnyire erőteljesebben növekedő bakművelésű tőkék általában gondosabb hajtáskezelést igényelnek, mint a homoki fejművelésű szőlők.
Karó hiányában a merev szárú hajtások egymást is megtámasztják; gyalogművelés esetén a kötözésekkel tartjuk függőlegesen a hajtásokat. Az ilyen tőkék rendszerint gyengén fejlődnek, ezért gyakran két kötés is elegendő, kb. 40 és 70 cm-es magasságban. A csonkázást itt általában korán végezzük, s viszonylag rövidre, legfeljebb 90 cm-re vágjuk vissza a hajtásokat.
A kötözés során ügyeljünk arra, hogy ne zsúfoljuk össze a lombozatot. A rendellenes helyzetbe került leveleket, fürtöket szabadítsuk ki.
A hajtások rögzítéséhez különböző anyagok állnak rendelkezésre. Alapvetően olyan kötözőanyagot válasszunk, amely kellőképpen tartós, nem okoz sérülést, s nem drága. Régebben kukoricacsuhét, sást, gyékényt, vagy zsúpszalmát használtak kötözőanyagként. A hosszú szárú rozsszalmát árnyékban szárították, majd vízben áztatták, s nyirkosán dolgoztak vele. Megfelelő kötözőnek tartották a jól kiáztatott fűz-, akác-, illetve hársfaháncsot, továbbá a kender-, a juta- és a papírspárgát, valamint a rafiát. A rafia előnye, hogy puha, egyúttal tartós, s nem vág be a hajtásba. Manapság a különböző műanyag zsinegek felhasználása a jellemző. A munka gyorsítása érdekében sokan előre 30-60 cm-es darabokra vágják fel a tekercset. Feldarabolás nélkül talán kissé lassabb, anyagfelhasználás szempontjából azonban takarékosabb munkát végezhetünk.
Lombfal
Lombfal kialakítására nyílik lehetőség a huzalos támaszos fejművelésnél, alacsony és középmagas kordonnál, valamint Guyot- és emyőművelésnél. E tőkeformák hajtásait rendszerint függőlegesen felfelé, egy síkba rendezve vezetjük. Lehetőség szerint olyanfalat hozzunk létre, amely nem hézagos, de nem is túlzottan tömött. Legjobb, ha a levelek egyenletesen, legfeljebb két rétegben állnak.
