Gyűjthető gyógynövények
A gyógynövénygyűjtésre vállalkozókkal szembeni első és legfontosabb elvárás, hogy megbízhatóan ismerjék a fajokat, elkerülve ezzel annak esélyét, hogy összetévesztik azokat más rokon, esetleg védett vagy akár mérgező fajokkal. Érdemes tudni azt is, hogy szedéskor kerülendők a védett területek, valamint a forgalmas utak menti szennyezett részek is. Ahol a gyűjtés engedélyezett, ott is csak a személyes felhasználásra elegendő mennyiséget vegyük magunkhoz.
Júniusban és júliusban borulnak virágba a hársfák: előbb a nagy-, majd a kislevelű, végül pedig az ezüsthárs virágzik. E kellemes illatot árasztó fákat nemcsak az erdőkben hanem városi parkokban, fasorokban is megtaláljuk. Előbbi két faj virágai gyűjthetők, a legnépszerűbb gyógynövényeink közé tartoznak.
Meghűléses betegség esetén izzasztóként, nyálkaoldó hatása miatt köptetőként használhatjuk a hársfavirágot, de fogyasztható egyszerűen csak élvezeti teaként is. Az ezüsthárssal azonban érdemes vigyázni, mivel csillagszőrei kellemetlen allergiás tüneteket válthatnak ki.
A leggyakrabban gyűjtött gyógynövények közül júniustól virágzik a közönséges orbáncfű. Virágos hajtását réteken, gyepekben, legelőkön, fátlan élőhelyeken sokfelé szedhetjük, s elsősorban depresszió, rossz közérzet, szorongás esetén érdemes a belőle készült teát fogyasztani. Figyeljünk azonban a dózisok betartására, és óvakodjunk a napon való hosszas tartózkodástői, mert fagyasztása fényérzékenységet okozhat.
Az orbáncfűvel együtt, száraz lomberdők tisztásain, gyepekben gyakran előfordul a közönséges szurokfű, amely gyógynövényként – elsősorban légúti betegségek esetén, köhögés ellen és fűszerként is használható, például pizza, tojás- , hal- és húsételek készítésekor.
Nedvesebb réteken a Magyarországon nem-őshonos, de rendkívül elterjedt,
sőt inváziós növénynek tekintett kanadai aranyvessző virágos hajtásai is begyűjthetők. Sokoldalúan hasznosítható gyógynövények; vizelethajtó, gyulladásgátló hatásúak, leggyakrabban húgyúti gondok kezelésére használják őket.
Szintén az üde, nedves réteken , utak mentén szedhetők a különböző mentafajok – például a lómenta amelyeknek ugyancsak számos gyógyhatásuk ismert: emésztésserkentők, görcsoldók, gyulladáscsökkentők, mindemellett érzéstelenítő, hűsítő, antiszeptikus hatásuk is van. A gyógyászatban belsőleg gyomor-, bél- és epegörcsök esetén, szélhajtóként, külsőleg orr- és szájnyálkahártya-gyulladás , valamint izom- és reumatikus fájdalmak esetén alkalmazzák a mentákat .
Szárazabb gyepekben virágzik a kakukkfű, kellemes illata, aromája miatt fűszerként is használatos. Nyár közepétől késő őszig – olykor még novemberben is – gyűjthetők a cickafark virágos hajtásai. A cickafark gyulladáscsökkentő, emésztésserkentő, ezért a bőr és a nyálkahártya gyulladásaiban, gyomorfekélyben, bélhurutban szenvedőknek ajánlott, illetve étvágyjavítóként használható.
A fekete nadálytő föld alatti részeit jellemzően tavasszal vagy ősszel szedik, ugyanakkor a nyári időszakban szánhatunk időt arra, hogy alaposan megismerjük a növényt, hogy virág nélküli állapotában is biztonsággal azonosítani tudjuk. A fekete nadálytő csak külsőleg, ép bőrfelületen alkalmazható duzzadt, ödémás végtagok, zúzódások, reumatikus fájdalmak, sportsérülések panaszainak enyhítésére.
Tanácsok gyűjtőknek
A gyógyntfvénygyűjtésre vállalkozókkal szembeni első és legfontosabb elvárás, hogy megbízhatóan ismerjék a fajokat, elkerülve ezzel annak esélyét, hogy összetévesztik azokat más rokon, esetleg védett vagy akár mérgező fajokkal. Érdemes tudni azt is, hogy szedéskor kerülendők a védett területek, valamint a forgalmas utak menti szennyezett részek is. Ahol a gyűjtés engedélyezett, ott is csak a személyes felhasználásra elegendő menynyiséget vegyük magunkhoz. Gyűjtéskor a növényt és a környezetét is kíméljük – a hársaknál például csak a murvaleveles virágzatot szakítsuk le, s ne törjük le az ágakat, ne szakítsuk le a leveleket!
A gyűjtési időpont fajonként különböző, de jellemzően a száraz időszakra esik; a virágokat kinyílva, a leveleket kifejlelt állapotban, a föld alatti részeket
nyugalmi állapotban szokás gyűjteni. Törekedjünk arra, hogy csak ép, egészséges növényeket szedjünk.
Tisztán szárítsuk
A gyógynövények leggyakrabban alkalmazott tartósítási módja a szárítás, amit
a legtöbb faj esetében otthon is egyszerűen elvégezhetünk: a hársvirágokat például tálcán szétterítve, a cickafarkot, orbáncfüvet, szurokfüvet kis csokrokba kötve, felakasztva szári[hatjuk. Ehhez válasszunk jól szellőző, tiszta, száraz helyiséget, Alkalmas lehet erre az erkély, ha nem tűz oda a nap, a padlás, ha ott nem
szennyeződik a száritmány (például galamb, egét vagy macska által), de ideális
lehet a lakás is, igyekezzünk minél jobban, vékony rétegben szétteríteni a
gyógynövényeket, alkalmanként pedig forgassuk is át őket, A szárítmányt gondosan vizsgáljuk át – ne tartalmazzon rovarokat, petéket, szennyezőanyagokat – és csak azután töltsük a tárolóedényekbe, miután meggyőződtünk arról, hogy teljesen megszáradt.