A málna termesztése
A málna a jó szerkezetű, vízzel, levegővel és tápanyagokkal egyidejűleg bőven ellátott talajok növénye. Szélsőséges talajokon, futóhomokon vagy ahol a felszíni talajréteg alatt mészkőpad, kavicsréteg, esetleg magas talajvíz helyezkedik el, nagyon kockázatos málnát telepíteni. A nagy mésztartalom (pH 8,0 >) se előnyös, mert gyenge fejlődést, sárgulást okoz. Az ilyen helyeken a málnatövek 3-4 év alatt legyengülnek, elhatalmasodnak rajtuk a betegségek és a kártevők.
A sok vizet fogyasztó növények közé tartozik. Nagy lombozata van, de bojtos gyökerei is, melyek rendkívül sekélyen, alig néhány centivel a talaj felszíne alatt helyezkednek el, tehát abban a talajrétegben, amely könnyen és gyakran kiszárad.Ezért a csapadékos időjárás, a magas légnedvesség kedvez a málnatermelőknek. Ezzel szemben, a tartós szárazságot nagyon megszenvedi: az érőfélben levő bogyók rásülnek a vesszőkre, a vesszők alsó levelei elhalnak, a tő felkopaszodik. Ezért a száraz, meleg helyen telepített málnásokat rendszeresen és bőségesen kell öntözni.
A jó kondícióban levő málnatövek a termővesszők közelében új tősarjakat hoznak, és ezzel megújulnak, ezenkívül a tő körül kisebb-nagyobb távolságban gyökérsarjak is törnek elő. Ezek megnehezítik a talajművelést és a növényvédelmet, ezért rendszeresen irtjuk őket. Ha azonban szükség van rájuk, akkor megkíméljük a sarjakat, hogy ősszel telepítésre vagy pótlásra alkalmasak legyenek.
A málna gyökérrendszere a talaj fölső 5-30 centiméteres rétegében helyezkedik el, ezért csak sekélyen műveljük a talajt, különösen a soroktól fél méteren belül. Ha ugyanis megsértjük a gyökereket, csökken a sarjak életképessége és terméshozama is. A málna vízigényes, ezért is fontos rendszeresen irtani a gyomokat. A sorközökből a gyomokkal együtt a kis sarjakat is kapáljuk ki, hogy ne szívják el a tövektől a vizet.
A málna föld fölötti hajtásrendszere az éves sárjakból és a második éves megfásodott termővesszőkből áll. A sarjak június-júliusban növekednek a leggyorsabban, akkor a legnagyobb a tápanyag- és vízigényük. Abban az időszakban érnek a gyümölcsök is, ahhoz szintén sok víz kell. Ha tehát nincs elegendő csapadék, az ültetvényt öntözni kell. A sarjak fejlődése augusztus-szeptemberben befejeződik.
Májusban és június elején több károsító is veszélyezteti a málnát, ezért ne hagyjuk el a permetezést. Nyílás előtt és nyíláskor a virágokat és a fejlődő termést a botrítiszes szürkerothadás fertőzheti, a fellépő vessző- és levélfoltosságok pedig a hajtások és vesszők részleges vagy teljes elhalását okozhatják. A fiatal hajtásokat és leveleket torzító sodrómolyok, valamint az éppen nyíló bimbókat és kis terméseket megrágó málnabogarak ugyancsak nagy kárt tehetnek, ha nem védekezünk ellenük.
A málnát – akárcsak a többi gyümölcstermő növényt – ősszel célszerű ültetni. Ezt megelőzően a talajt lássuk el bőségesen szerves trágyával (istállótrágya, komposzt, tőzeges fekál stb.) és műtrágyával is. A talajt 40-50 cm mélyen kell meglazítani. A sarjakat úgy telepítjük el, hogy a sorok egymástól mért távolsága 120 cm legyen, a tövek pedig a sorokban 80 cm-re álljanak egymástól. A málnás gyors fejlődésének egyik fontos előfeltétele az, hogy erős sarjakat ültessünk, olyanokat, amelyeknek nagy, bojtos gyökerük van, és a vessző tövén 1-3 vastag, elálló járulékos rügy található. Ez utóbbiakból fejlődnek a hajtások.
Ültetés előtt – ha hosszabb ideig szállítottuk a sarjakat – egy-két órára beáztatjuk a szaporítóanyagot, hogy elvesztett vízkészletét visszaszerezhesse. Ültetés közben ügyeljünk a helyes mélységre (se mélyebben, se magasabban) és arra, hogy a járulékos rügyek épek maradjanak.
Már az első évben szükség lesz a sarjak kordában tartására, mert különben a kerti málnás nagyon rendezetlen képet nyújt. Ehhez támrendszert kell építeni, ami 4-5 méterenként levert testesebb karókból és az azokra feszített vízszintes fém- vagy műanyag huzalokból áll. Az ikerhuzalok közé a vesszőket kötözés nélkül húzhatjuk be. Általában két vagy három huzalpárra van szükség.
A málnás nagyon erősen gyomosodik, hiszen ahol a málna jól érzi magát, ott a gyomok is burjánozhatnak. Nem kerülhetjük el a testesebb gazok kigyomlálását amellett, hogy rendszeresen kapálunk. Nem szabad mélyen kapálni, csak a felszínt kell porhanyítani, és a gyomokat kivágni, mert a mély talajműveléssel elvágjuk a sekélyen elhelyezkedő gyökereket.
Az őszi ültetés után tavasszal arasznyira vágjuk vissza a vesszőket. Ebben az évben őszre már több vesszőnk is lesz, ezeket 150 cm fölött visszavágjuk. A következő tavaszon csak arra ügyelünk, hogy egy tövön 3-4 vesszőnél több ne legyen. A második évben termésérlelés után közvetlenül a letermett vesszőket tőből kivágjuk, és ezután se hagyunk meg 4-7 vesszőnél többet.
A málna termővesszőit a lombhullás és a kihajtás közötti időszakban vágjuk vissza. A rügyek viszonylag korán kihajtanak, ezért ha a lombhullás után nem metszettük vissza a vesszőket, kora tavasszal minél korábban tegyük meg, természetesen csak fagymentes napokon. A munka előtt ellenőrizzük, hogy a téli szél nem szakította-e el a kötöző-anyagokat, azaz megfelel ő-e a vesszők rögzítése. Csak azután vágjuk vissza a termővesszőket.
Gyalogművelésnél, ahol nincs karó a megtámasztásra, a megmaradt vesszők 80-120 centiméteresek legyenek. Karós, és huzalos támrendszernél a 160 centiméternél rövidebb vesszőket 130-140 centiméter magasan vágjuk vissza. Amelyik ennél hosszabbra nőtt, azt másfél méteresre hagyjuk meg. A visszametszés hatására javul az oldalrügyek kihajtási erélye, és több bogyó képződik a fürtökben, természetesen csak megfelel ő tápanyagellátásnál és szakszerű növényvédelemnél.