A paprika és a paradicsom palántanevelése
Akik már december második felében a fűtött fóliasátorban elvetették a paprika és a paradicsom magját, megkezdhetik a tűzdelést: a január közepi magvetésből pedig fűtött és fűtetlen fólia alá nevelhetünk paprika- és paradicsompalántát. A magvetéshez (szaporítóföld) és a palántaneveléshez (tápkockaföld) csak jó szerkezetű, kedvező tápanyagtartalmú földkeverék ajánlott.
Vásárolhatunk is megbízható földkeveréket, de sokan saját maguk készítik a szaporításhoz a talajkeveréket. Ezek növényi kórokozókkal, kártevőkkel erősen fertőzöttek lehetnek és a szerkezetük sem mindig felel meg a fiatal növények igényének, ezért a megválasztásuk alkalmával legyünk figyelemmel a közeg szerkezetére, és a fertőzöttségére (gyommagvak. kártevők, kórokozók). A földkeverékek fontos követelménye a jó porozitás (szilárd- és hézag-térfogatarány), hogy a palánták gyökérzete a kedvezőnek mondott 30% levegő és 70% víztartalom mellett fejlődhessen. Magvetés céljára legalkalmasabb az alacsony tápanyagtartalmú, steril, rostált tőzeg és az agyagmentes homok keveréke. A magvak kiválóan csíráznak a kevés tápanyagot tartalmazó közegben, de igen veszélyes a túltrágyázott talajkeverék. A kelés után a tőzeget 0,1-0,2%-os töménységű Volldünger, Wuxál, vagy Peretrix III műtrágyaoldattal öntözzük, egészen a tűzdelésig.
A paprika- és a paradicsompalánták hosszú ideig tartó neveléséhez megfelelő a 80-85 térfogatszázalék felláptőzeget és 15-20 térfogatszázalék agyagmentes homokot tartalmazó földkeverék, amihez köbméterenként 3 kg szuperfoszfátot, 3 kg mészkőport és 1,5-2,0 kg tartós hatású műtrágyát keverünk. A földkeverék vizes kivonatát vizsgálva tájékozódhatunk a közeg tápanyag-szolgáltatásáról.
Közepes határok között van az érték, ha nitrogénből 210-300 ppm, foszforból 410-600 ppm, káliumból pedig 210-300 ppm mérhető. A palántákat a 3-4. héttől rendszeresen, heti két alkalommal öntözzük 0,1-0,2%-os Volldünger vagy Peretrix oldattal.
A csírázást és a palánták fejlődését gátolja a 20% körüli szervesanyag-tartalom esetén a 0,7-0,8%-os összessó-tartalom. A 3,5-4,5 mS/cm EC az a felső határ, ahol jó öntözés esetén még nem károsodnak növények. A károsan magas sótartalmat növeli a rossz minőségű öntözővíz, a túlzott műtrágyázás és a rosszul összeállított tápközeg.
A paradicsom és a paprika palántaneveléséhez 6-14 hét szükséges. Minél korábbi a magvetés, annál hosszabb a palántanevelés, mert a téli időszakban kedvezőtlenek a fényviszonyok. A paprikát a magvetéstől a kelésig legalább 25°C-on tartsuk, és a kelésig papírral, vagy vékony fóliával takarjuk a bevetett talajt. Ebben az időszakban nem kell tartani a túlmelegedéstől. A kelés időtartama 8-10 nap. Naponta ellenőrizzük a talaj nedvességét, és szükség esetén öntözzünk, de a felszín ne legyen folyamatosan nedves. Öntözéskor 5 cm mély talajréteget kell átnedvesíteni, amihez négyzetméterenként 5 liter víz elegendő. Napjában többször szellőztessünk. Kis szikleveles állapottól a hőmérsékletet 17-18 °C-ra csökkenthetjük. Amikor az első lomblevelek megjelennek, a palánták tűzdelésre alkalmasak.
Magvetés az ablakpárkányon
A paradicsom magvetése legkorábban február végén ajánlott. Amennyiben a palántanevelést az ablakpárkányon kezdenénk, akkor március kezdete-közepe az ideális időpont. Vessük a magokat vetőtálcára, kis cserepekbe vagy többrekeszű palántázó tálcába. Használjunk tápanyagban szegény földet. Fedjük be őket vékonyan földdel (kb. 5 mm vastagon, mert a csírázáshoz nem igényelnek fényt), öntözzük be alaposan, takarjuk fóliával vagy üveglappal, és tartsuk mindig nedvesen a közeget. Fontos, hogy világos helyen tartsuk őket és mérsékelt legyen a környezet hőmérséklete, így 18-25 °C-on kb. 10 nap alatt csíráznak a magok.
Miután kibújtak a magok
A paradicsom fényigényes, nem kellően világos helyen hamar megnyurgulnak a palánták, sápadtak, erőtlenek, törékenyek lesznek. Nagyon fontos, hogy a közeget nedvesen tartsuk, ezért ajánlatos egy permetezővel rendszeresen spriccelni azt (a locsolókannából öntött víz könnyen elsodorhatja a magokat). Minden nap szellőztessünk egy kis időre, nyissuk fel a fedelet. 18-25 °C hőmérsékleten kb. 10 nap alatt csírázik a paradicsom, ennyi idő múlva megjelennek az első sziklevelek. Amikor az első valódi levelek is kifejlődnek, ajánlatos pikírozni a magoncokat. Ehhez speciális pikírozó pálcát is használhatunk, de tökéletesen megfelel egy evőeszköz nyele is. Óvatosan emeljük ki gyökerestül a növényt, majd helyezzük egy 9 mm átmérőjű cserépbe, sima virágföldbe. Ha többrekeszű tálcába vetettük, tegyük gyökérlabdástul át nagyobb cserépbe a palántákat.
A palánták további sorsa
A palántákat először üvegházban vagy az ablakpárkányon neveljük tovább, egészen addig, amíg el nem érik a kb. 30 cm-es magasságot. Ügyeljünk arra, hogy ekkor már ne legyen túl magas a környezet hőmérséklete: ideális a 18-20 °C.
A május közepi Fagyosszenteket követően ki lehet a növényeket a szabadföldi ágyásba ültetni. A paradicsomok általában egészségesebbek és több termést hoznak, ha üvegházban, esőtől védve nevelik őket. Először akkor trágyázzuk őket, amikor már kb. egy hete a veteményesben vannak.
Kiültethetjük a paradicsomot
Szabadföldön április közepétől megkezdhető a fejlett, bimbós paradicsompalánták kiültetése. A korai szabadföldi termesztéshez a tápkockás palántákat kiültetés előtt edzeni kell: csökkentsük az öntözéshez felhasznált víz mennyiségét és szoktassuk a növényeket a külső hőmérséklethez. Kiültetés előtt ne felejtsünk el réztartalmú szerrel permetezni a baktériumos betegségek megelőzése érdekében. Az ültetést megelőzően két nappal a palántákat alaposan be kell öntözni, hogy az oldalgyökérzet fejlődése meginduljon. Az ültetésre előkészített palántákat óvni kell a kiszáradástól. Ajánlott tenyészterület a fajta növekedésétől függően a 95+30×30, vagy a 120+30×35 cm. Hektáronként 40 ezer palántát érdemes kiültetni.
A folytonos növekedésű paradicsomnövényekről a 10-15 cm-es hosszúságú hónaljhajtásokat – amik közvetlenül a fürt alatt, majd a szár tövénél különösen erősek lehetnek – óvatosan, teljesen el kell távolítani (fattyaz ás), hogy a lombozat ne sűrűsödjön el. Ezzel a koraiságot lehet fokozni, a bogyók méretét növelni, és a mikroklímát javítani. Ha erősíteni kell a növények lombnövekedését, akkor a hónaljhajtásokat 1-2 levélre vágjuk vissza. A fattyazásra a reggeli órák alkalmasabbak, mert akkor könnyebben kitörnek és kisebb sebfelületet hagynak a hónaljhajtások, ráadásul estig van idő a beszáradáshoz, így kisebb az esélye a botritiszes fertőzésnek. Ha viszont délután kerül sor a hónaljazásra, akkor a szárak felcsavarása is könnyen megoldható, mert a növények nem olyan feszesek, és kisebb a sz ár elpattanásának a veszélye.
Ültethetjük a paprikát is
A paprika a fűtés nélküli fóliák második szakaszában palántázható. Az elővetemény után előkészített talajba a zömök, 8-10 lombleveles, zöldbimbós fejlettségű, egységespalántákat célszerű ültetni. A sikeres paprikahajtatás egyik feltétele a jól fejlett, erős gyökérzetű palánta. A palánták kiültetése előtt az utolsó öntőzést foszforban gazdag oldattal célszerű végezni, ezzel elősegíthető az ültetés utáni gyors begyökeresedés.
A csípőspaprika-fajták palántáiból a kétágas neveléshez 5, az egyágas felvezetéshez 6-7 növény ültetése javasolható négyzetméterenként.
Az édes paprikafajták válogatott palántáit egy vagy kétszáras felvezetéséhez 80 + 40 x 25-30- cm-es kötésben célszerű ültetni. A megfelelő ültetési sűrűség megválasztásához mindig figyelembe kell venni a hajtató ház szellőztetési lehetőségét. A kiültetést követően a palántákat foszforban gazdag oldattal kell beöntözni (N:P:K = 1:2:1, EC 1,7 mS/cm). A talaj kémhatása 6,5-7,0 pH között megfelelő. A termesztő-berendezés léghőmérséklete borús időben nappal 20-25 °C, éjjel 16 °C legyen, napos időben pedig nappal 25-28 °C és éjjel 18 °C. Erős napsütésben a hőmérséklet gyorsan emelkedhet, ezért 20-23 °C felett meg kell kezdeni a szellőztetést. Mivel ezzel csökkentjük a levegő kedvező (70- 75%) páratartalmát, naponta többszöri párásítás szüksé- ges, hogy fenntartsuk a megfelelő páratartalmat. Alkalmanként annyi vizet juttassunk ki, hogy csak a levelek legyenek nedvesek.