A meggyfa és metszése
A meggyfák hajlamosak arra, hogy idősebb korukban hosszú, ostorszerű vesszőket képezzenek.
Ezeknek az oldalsó rügyei rendszerint elpusztulnak és csak az ostorszerű képződmény csúcsán fejlődik egy levél, illetve virágcsokor, vagyis a fa koronáját alkotó termővesszők felkopaszodnak.
Az ilyen vesszők íves görbületének legmagasabb pontján rendszerint egy friss, erőteljes hajtás keletkezik, oldalán levélrügyekkel.
A jelenséget mutató, idősebb meggyfák megfiatalodnak, ha az ostorszerű vesszőket a friss hajtásig visszametsszük. Az ily módon kedvezőbb helyzetbe került vessző a következő nyáron berakódik termőrügyekkel.
A rügyfakadás előtt elvégzendő metszés során törekedni kell arra, hogy a korona belseje is elegendő napfényhez és légcseréhez jusson. Nagyon fontos ezen kívül a következő: a virágok többsége az egy- és kétéves vesszőkön nyílik ki. A kifejlett, javakorú fákon azonban egy-másfél méteres ostor vesszők képződnek, amelyeknek csak a csúcsán képződik egy levélkoszorú és néhány virág, a vessző többi része azonban csupasz marad. Ezeket a vesszőket a leívelés legmagasabb pontján levő rügyre vissza kell metszeni. Ebből a rügyből a nyár folyamán erős hajtás fejlődik, amely már a következő évben virágokat nyit. A meggyfák felkopaszodását és a termésük korai csökkenését ezzel a metszési trükkel lehet megelőzni.
Termékeny virágok
Régebben sok gondot okozott a termelőknek az, hogy a legelterjedtebb fajta (Pándy-üvegmeggy) virágai csak más fajták (leginkább a Cigánymeggy) pollenjétől válik termékennyé! Ezen azonban a nemesítők eredményes munkája segített, mert a jelenleg faiskolai forgalomban levő új fajták (pl. Újfehértói fürtös, Érdi bőtermő, Kántorjánosi) virágai öntermékenyek. Az idősebb, Pándy-fák virágait a közelben levő, pollenadó fák virágai is megtermékenyíthetik, de jó eredményt lehet oly módon elérni, hogy teljes virágzásban levő ágakat pollenadó fákról levágunk és azokat a Pándy-fák ágaira felkötjük.
A meggy védelme a kártevőktől és kórokozóktól
Ugyancsak sok, de csökkenő mértékű kárt okoz a meggyfákban a monília, amely a levelek sárgulását, a hajtások elhalását, az érett gyümölcsök rothadását idézi elő. Ezen az ugyancsak a rügyfakadás előtt elvégzett, lemosó permetezéssel (pl. kénnel vegyített bordói lével), majd meggyszüret utáni, ismételt permetezéssel lehet segíteni. Gyakran okoz kárt meggyfákon a nyár folyamán a fekete levéltetvek megjelenése, de a cseresznyelégy csak akkor károsítja a meggyfákat, ha nem talál eleséget a cseresznyefákon! Mindkét kártevő ellen eredményesen lehet védekezni a szakboltokban kapható sárga, enyves csalogató lapok felaggatásával.
Tisztítóhullás meggyen
A tisztítóhullás mértékét a kötődést követő napok erős hőmérséklet változása, az erős lehűlés, az erős felmelegedés fokozhatja.
Az erős lehűléskor a magkezdemény megfázik, felmelegedéskor pedig a gyors hajtásnövekedés akadályozza a megfelelő terméskötődést.
Ha az időjárási viszonyok megfelelőek a megporzás és a megtermékenyülés idején, akkor a júniusi hullás nagyobb arányú, mint a korábbi tisztítóhullás. A júniusi gyümölcshullás a túlkötődés megakadályozása miatt következik be. Előzménye az őszi levélhullásnál is megjelenő elválasztóréteg kialakulása, amely a kocsányalapnál sejtosztódással kezdődik, és a leválást segíti.
A szüret előtti terméshulláskor a kocsányban biokémiai változások indulnak el. A gyümölcshullás alapja az auxintermelődés hullámzása, az embrió egyes fejlődési szakaszaiban erőteljesen csökken az auxintermelődés, ez terméshullást okoz.
A gyümölcsfák kora, egészségi állapota, tápanyag-ellátottsága és a fajtatulajdonságok is befolyásoló tényezők.