A leggyakoribb metszési hibák – lekötözés
Gyakran hallani, hogy „a diót nem kell metszeni, a nélkül is terem, a kajszit sem, mert akkor megüti a guta. Az én gyerekkoromban nem permeteztek, nem metszettek, mégis mindig volt gyümölcs a fákon”. Ezek az állítások nem állják meg a helyüket, mert a több évig metszés nélkül hagyott növényektől nem várhatjuk el, hogy rendszeresen teremjenek. A kártevők, kórokozók túlságosan felszaporodnak, a növények idő előtt elöregszenek, elpusztulnak.
Lehet, hogy meglepő, de az egyik leggyakoribb hiba a silány minőségű, életlen,roncsolva vágó metszőeszközök használata. Ha a metszést a sebészethez hasonlítjuk,könnyen belátható, hogy csak jól karbantartott, kiváló minőségű eszközökkel célszerű ezt a kényes műveletet elvégezni. Különben a metszlap durván roncsolt lesz, a seb nehezen, vagy egyáltalán nem forrad be (1. ábra).
1. ábra: Az ilyen roncsolt seb széleit éles késsel simára kell faragni, majd sebkezelő anyaggal lezárni.
A visszametszés erőssége
Az alakító metszés során a korona (bokor) gyorsabb kinevelése érdekében gyakran – denem mindig kötelezően -szükség van a vesszők erőteljes visszametszésére. Egyesesetekben (málna, szeder,bokor ribiszkék, köszméte,feketebodza) nagyon erős visszametszést kell végezni ültetés után, de ezután már csak általában akkor, ha ifjítani akarunk, legyen az termőrész, vagy koronaifjítás! Ha nem így cselekszünk például a félcserjékkel, akkor idő előtt legyengítjük a növényeket, késleltetjük a termőre fordulást (2., 3-ábra).
2. ábra: Ültetés után magasan metszették vissza a málnatöveket. Már valamennyit terem, de nem fejlesztettek a jövőre termő tősarjakat.
3. ábra: Előtérben szakszerűen visszametszett, ősszel telepített málnatövek. A következő évben ezekből olyan erő s termő tő sarjak fejlődnek, mint amilyenek a háttérben láthatók.
A különleges metszésmódoknál (őszibarack váltócsapos metszése,Jonathan alma szabolcsi metszése) még alkalmazzuk a középerős, illetve a mérsékelt visszavágást de ezekkel szemben már korszerűbb a ritkító metszés (4. ábra).
4. ábra: Termő feketeribiszke-bokor metszés előtt. . . és . . . ritkító metszés után
Termőkorú fákon a fenntartó metszés során gyakran visszavágják a korona tetején növő vesszőket, gallyakat, mondván, hogy ne nőjön magasra a fa . Korábban már szó volt róla (Kertészet és Szőlészet, 6. szám), hogy ez nem célravezető eljárás, mert a metszlap alatti rügyekből hosszú hajtások fognak kitörni, csökken a termés mennyisége (5., 6., 7. ábra).
5. ábra: Durván visszametszett almafa teteje
5. ábra: Durván visszametszett almafa teteje
6. ábra: „Ne nő jön magasra” – hibásan metszett almafa
7. ábra: Kétéves almagallyak nem tudatos metszése
Amennyiben hosszúra hagyjuk a termővesszőket, a termőgallyakat, akkor azok a termés súlya alatt lehajlanak, nem árnyékolják a korona alsó részeit. Ebből a szempontból is hibásnak tartható, hogy a korona belsejében ne hagyjunk meredeken feltörő vesszőt. Ha az terméketlen fattyúvessző, akkor célszerű eltávolítani, de ha termővessző (termőrész), akkor célszerű meghagyni, ellenkező esetben a vázágak felkopaszodnak, a termőfelület a lehetséges töredékére csökken. (8. ábra).
A korábbi koronaformáknál elsődleges szempont volt a szabályos forma, teherbíró vázágakkal. Manapság nem a formát, hanem a minél gyorsabb termőre fordulást, a rendszeres, jó minőségű termést helyezzük előtérbe. Ezért fontos a termőrészek, a metszés hatásainak, a koronaformák adatainak alapos ismerete. A 9. ábra az elavult módszerrel – ráadásul hibásan – metszett és alakított fát mutatja be, míg a 10. ábra a korszerűt ugyanabból a gyümölcsfajból.
9. ábra: Hibásan alakított és metszett 4. éves „váza” meggyfa
10. ábra: Jól metszett 4. éves orsó meggyfa
A csonthéjasok metszése
A kajszit, és általában a csonthéjasokat nem kell metszeni – ez az állítás több szempontból is hibás. Az őszibarack is ebbe a csoportba tartozik, és ha ezt a közkedvelt növényt nem metsszük minden évben rendszeresen, akkor a fák szakaszosan fognak teremni, a termés minősége csapnivaló lesz.
A felkopaszodásra hajlamos gyümölcsfajtákat több évig metszés nélkül hagyva több kárt okozunk, mint hasznot. A korona elsűrűsödik, a termőfelület lecsökken, a korona belsejében „száraz fát” termelünk, ami kétségtelenül hasznos lehet, ha gyújtóst akarunk szedni (11. ábra).
l l. ábra: Több évig metszetlen meggyfa
A kajszi gutaütését a metszés és annak időpontja nem befolyásolja olyan mértékben, mint annak idején azt a kutatók állították, sokkal fontosabb az azonnali sebkezelés. A pirosbimbós állapotban történő metszés – amit még manapság is sokan javasolnak-, több szempontból is bírálható: ha ilyenkor metszünk, sok virágot letörünk, ha egy-egy vastagabb gallyat kiemelünk a koronából. Mérhetetlenül több seb keletkezik a fán, ha téli fagykár volt, mint a metszés során, mert az elfagyott virágrügyek tavasszal leperegnek. Rövid a metszésre fordítható idő, ez alatt több hektár kajszit lehetetlen megmetszeni.
A kajszi nagyon jól bírja a metszést (jó példa erre Spanyolország, ott úgy metszik, mint mi az őszibarackot), ifjítás hatására a vastagabb gallyakból is új hajtások törnek elő a rejtett rügyekből (12., 13. ábra). Ráadásul a hosszú vesszők később virágoznak, mint a rövid nyársak, emiatt a tavaszi fagykár is csökkenhet.
12. ábra: Előző évben mérsékelten ifjított kajszifa
13. ábra: Ifjított kajszifa új termővesszői sziromhullás után
Törzs- és vesszőrögzítés
Az intenzív koronaformáknál karcsúorsó, szuperorsó) , a függőleges helyzet megtartása érdekében szükség van a törzs rögzítésére, a vesszők lekötözésére. A törzses bogyósoknál (ribiszkék, köszméte, feketebodza) elengedhetetlen a törzs kikötése valamilyen tám berendezéshez, ellenkező esetben a növény akár ki is dőlhet (14. ábra)
14. ábra: Elmaradt a bodzatörzs rögzítése, ….ezért újból kell nevelni a koronát
Ifjító, ritkító és fenntartó
metszések zömét lehetőleg fejezzük be a növények nyugalmi szakaszának a
végére, február utolsó napjaira és március elejére. Különösen fontos, hogy akkorra már túl legyünk az ifjító metszéseken és márciusra csak legföljebb a visszavágások egy része maradjon.
Az erős visszametszés fokozottabb hajtásképzésre serkenti a növényeket föld alatti részek növekedésére is hat. A gyökéren járulékos rügyeket képző fajoknál, mint az ecetfa (Rhus typhina), a gyökérsarjak erőteljes fejlődésére számíthatunk. E növényeket csak óvatosan vágjuk vissza.
Cserjék ifjítására akkor van szükség, ha azok metszését az előző években elhanyagoltuk, ezért felkopaszodtak, vagy besűrűsödtek. Az ifjító metszéssel az alsó rügyeket is kihajtásra késztethetjük.
A cserjék fenntartó metszésekor soha ne felejtsük el, hogy a kora tavasszal nyíló fajok, mint az aranycserje (Forsythia sp.), vagy a közönséges gyöngyvessző (Spiraea X vanhouttei) vesszőit, ágait csak virágzás után vágjuk vissza. A nyári virágzásúak, például a gyöngyvirágcserje (Deutzia) mindig az évi hajtásokon hozzák a bimbókat, ezért bátran használhatjuk a
metszőollót márciusban. Ritkításkor elsősorban a befelé növő és sérült hajtásokat vágjuk le, majd tegyük szellőssé a bokrot, hogy a napfény minél
jobban bejuthasson az ágak közé. A metszést követően erősebb hajtások, levelek képződnek, és a virágzás is kiteljesedik, mert a gyökér mérete nem változik, így a megszokott tápanyagmennyiség jut a kevesebb hajtásba.
A gyümölcsfák mély-nyugalma január végén a fajok nagy részénél befejeződik. Ezt követi a kényszernyugalmi szakasz, amikor a fák már képesek a kihajtásra, de erre hazánkban az alacsony hőmérséklet miatt még várni kell. A csonthéjas gyümölcsfajoknál rövidebb, az almatermésűeknél hosszabb a mélynyugalmi időszak. Fagymentes napokon a nyugalmi időszakban elvégezhetjük a fák ifjítását és ritkítását. Ifjításkor a gyümölcsfa koronáját vágjuk vissza, ha a fa az előző években kevesebb és apróbb gyümölcsöt nevelt, kevés lombot hozott, vagy éppen erősen károsodott a koronája. Az ép törzsű, egészséges gyökerű, harminc-negyven éves fát is bátran megújíthatjuk. A fák ritkításakor úgy vágjuk vissza az ágakat, hogy szellős koronát kapjunk, a belsejébe is eljuthasson a napfény. Ez az alapja az egészséges, szép termésnek.
Metszés – lekötözés
A csúcsdominancia lényege, hogy a csúcsrügy erőteljesebben fejlődik az oldalrügyeknél, a csúcshajtás az oldalhajtásoknál. Ennek alapja a hajtások földhöz viszonyított helyzetéből adódóan az auxin hormon működése, ami hat a sejtek osztódására és a megnyúlásos növekedésre. Legerősebb a csúcsrügy fejlődési erélye, a vízszinteshez közelítve ez csökken. Minél erőteljesebben fejlődik a csúcsrügy, annál jobban gátolt az alatta levő rügyeké.
A függőleges helyzetű vesszők csúcsrügyeiből és felső oldalrügyeiből hajtanak ki a legerőteljesebb hajtások. Az alsóbb rügyek alva maradnak, vagy rövid hajtásokat hoznak.
A vízszintessel 45°-os szőgét bezáró helyzetű vesszőknél a vesszők felső oldalán hosszabbak a hajtások; a 30°-ban álló vesszőknél pedig a vessző középső része felé haladva csökken a hajtásnövekedés foka, növekszik a termőrész-berakódás.
A vízszintes helyzetű vessző minden felső rügye kihajt, ezekből rövid termőrészek fejlődnek. A függőlegesen lehajlított vesszők felső részén néhány rügy erőteljesen kihajt, a vesszőn végig termőrészek fejlődnek.
A fásodott veszszőket a hajtásnövekedés kezdetén, a rügyfakadást követően kell lekötözni. Ekkor indul meg a fa nedvkeringése. Fontos a rugalmas kötözőanyag használata, hogy a vesszők vastagodásakor ez ne vágjon be a kéregbe.