A Délkelet-Európában honos petrezselyem a kétéves növények közé tartozik. Egyáltalán nem érzékeny a hidegre, ezért magját akár ősszel, akár februárban, márciusban is vethetjük. Kedveli a félárnyékos helyet, a humuszban és tápanyagban gazdag talajt. A levél és a gyökérpetrezselyem között igen nagy különbség van. Ellentétben sok fűszernövénnyel, a petrezselyem szereti és igényli a vizet.
Lassan a téli alma és körte, a gyökérzöldségek is a tárolókban, pincékben várja, hogy fogyasztásra kerüljenek, még a naspolya, birs és a szelídgesztenye szedése van hátra. Felmerül ilyenkor, hogy kell-e valamilyen munkát végeznünk a gyümölcsfáknál. Általában, normális nyarak után ilyenkor megkezdhetünk egy őszi metszést, kéregtisztítást és záró permetezést. Előkészíthetjük az ágyásokat a jövő évre.
A zöldborsófajtákat három csoportba soroljuk:
A spenót a finoman elmunkált, elegendő tápanyagot tartalmazó, mészben nem szűkölködő, közép-kötött talajokon érzi magát a legjobban. Nem kedveli az erősen savanyú és a nagyon lúgos, tehát szélsőséges talajokat és a laza homokot sem.
A család fogyasztására ne vessünk egyszerre sok spenótot, inkább kétszer vagy háromszor egyhetes időközökben. A vetés ápolása csak a gyomlálásból és kapálásból áll. Jóllehet a spenót sok vizet fogyaszt, az öntözésére nemigen kerül sor, mert tavasszal a talajban még rendszerint van elegendő nedvesség ahhoz, hogy lombozatát felnevelje.
A gyógynövénygyűjtésre vállalkozókkal szembeni első és legfontosabb elvárás, hogy megbízhatóan ismerjék a fajokat, elkerülve ezzel annak esélyét, hogy összetévesztik azokat más rokon, esetleg védett vagy akár mérgező fajokkal. Érdemes tudni azt is, hogy szedéskor kerülendők a védett területek, valamint a forgalmas utak menti szennyezett részek is. Ahol a gyűjtés engedélyezett, ott is csak a személyes felhasználásra elegendő mennyiséget vegyük magunkhoz.
Az Amerikából származó dióburok-fúrólégy (Rhagoletis completa) veszedelmes voltát leginkább 2018-ban és 2019-ben tapasztalhattuk meg Magyarország dióültetvényeiben, de elsősorban a szórványdiófákon, amelyek mindenütt megtalálhatók az országban.
A fajt Észak-Amerikahói hurcolták be Európába, Magyarország szerencsés volt, mert – megfigyelések hiányában – egészen 2011-ig nem volt bizonyított jelenléte, bár véleményünk szerint az ország nyugati és dél-nyugati részén már akkor is jelen lehetett, hiszen a szomszédos országokban komoly kárt okozott.
A füge (Ficus carica) a telepítés utáni harmadik-negyedik évben kezd teremni, majd a nyolcadik-kilencedik évben számíthatunk a legtöbb termésre. A füge gyümölcsének érettségét a termőhéj színének megváltozása jelzi. Ez fajtától függően lehet sárgulás, barnulás, vagy éppen lilára színeződés.
A sövény tömöttsége a nyírás gyakoriságától és a fényviszonyoktól függ. Ha jól választottuk az alakját, akkor a sövény minden oldalát elegendő fény éri. Ellenkező esetben az alsó vesszők kevés fényhez jutnak, ezért idő előtt fölkopaszodnak, elpusztulnak, a növényfal pedig kiritkul.
A hajtások időben való elhelyezésével, rögzítésével elősegíthetjük növekedésüket, kedvező hatást gyakorolhatunk a fürtök és a vesszők beérésére, továbbá az áttelelő rügyek és fürtkezdeményeik fejlődésére. A beavatkozások módja, gyakorisága a termőhelyi adottságoktól, a művelésmódtól és a támasz kialakításától függ és befolyásolja a tőke erőnléte, a hajtások növekedése és az időjárás alakulása is.
A szőlő metszésekor növényvédelmi szempontból több dologról árulkodnak a szőlő egy- vagy többéves eltávolított vagy tőkén maradt részei. Ezeket célszerű megfigyelni és szükség esetén beavatkozni.