Egyre kevesebb szamóca terem hazánkban, a korábbi évek terméséhez képest. Elemzések szerint ennek elsősorban a hűtőipar keresletcsökkenése az oka. Hajtatásban azonban sok fajtát láthatunk, bár itt a csökkenő kézi munkaerő okoz gondokat…
Tápanyaghiányt már a levelek jó előre jelzik. Pótlásukra az egyik leghatékonyabb módszer a tápoldatozás. A tápoldatos termesztés jelentőségét az adja, hogy a két alapvető termesztési tényező, a víz és a tápanyag együttesen, összehangoltan pótolható.
A növényvédelem és a tápanyagellátás, akárcsak a környezeti tényezők, bonyolult kölcsönhatásban vannak egymással. A tápanyagok felvételét a növény egészségi állapota jelentősen befolyásolja. Számos esetben a tápanyaghiány tünetei nem azért alakulnak ki a növényen, mert a talaj tápanyagokban szegény, hanem azért mert valamilyen szárbetegség vagy gyökérkártevő van jelen.
A kapor gyökere orsószerű, 5-20 cm hosszú. Szára hengeres, felálló, magassága a termesztés feltételeitől függően 40-120 cm. A szára végig leveles, és virágzati főtengelyben végződik. Lomblevélkéi vékonyak, fonálszerűek. Kellemes íze mellett élénkítő, szélhajtó, étvágyjavító hatása és sokoldalú felhasználhatósága alapján igen kedvelt növény.
A meggyfák hajlamosak arra, hogy idősebb korukban hosszú, ostorszerű vesszőket képezzenek.
Ezeknek az oldalsó rügyei rendszerint elpusztulnak és csak az ostorszerű képződmény csúcsán fejlődik egy levél, illetve virágcsokor, vagyis a fa koronáját alkotó termővesszők felkopaszodnak.
Az ilyen vesszők íves görbületének legmagasabb pontján rendszerint egy friss, erőteljes hajtás keletkezik, oldalán levélrügyekkel.
A nyírás gyakorisága függ a gyep faj- és fajta-összetételétől, az ápolás rendszerességétől, minőségétől, a vízellátástól és természetesen az évszak által befolyásolt növekedési erélytől. Díszgyep esetén a 10 naponkénti fűnyírás a megszokott, amíg labdarúgó-pályáknál hetente 1-2 alkalommal nyírják a füvet. A legelőterületek, utak melletti külső füves felületeken évente 2-3 nyírás elegendő a terület karbantartásához.
A gumós zeller magja apró, és igen vontatottan kel. 12-14 hét alatt lehet ültetésre alkalmas növényeket nevelni, gyakorlatilag csak palántáról szaporítjuk. A magot márciusban fűtött termesztő berendezésben vetjük a palántaneveléshez, szórva vagy sorba, 0,2-0,5 cm mélyen.
A citromfű (Melissa officinalis) elő-ázsiai őshazájából Benedek-rendi szerzetesek közreműködésével került Európába. Hazánkban meghonosodott: mézfű, mézeiké , méhfű neveken volt ismert.
Tápanyagban gazdag, jó szerkezetű talajban fejlődik szépen. 50-60 cm magasra növő, évelő gyógy- és fűszernövény.
Március az utóbbi években alapvetően csapadékban szegénynek bizonyult. A hónap második felében néhány napig hidegebb, csapadékosabb időjárás a jellemző. A fagy sokszor a virágzó fákat károsítja, sok helyen „leszüreteli” a kajszi termést. Csapadék csak 0-40 mm közötti mennyiségben hull, a nyugati határszélen több is lehet, de délen és az Alföld nagy részén, az észak-keleti országrészen jellemzően kevés esik, vagy éppen semmi. A korai felmelegedés és a gyakori, erős szél kiszippanja a talajok felső rétegéből a nedvességet.